Potenciális adókockázat a cash-pooling struktúrákban

A cégcsoporton belüli bankszámlák egyenlegének nominális vagy tényleges összevezetésének, azaz a cash-poolingnak több előnye is van. Ilyenek pl.:

• Likviditás-optimalizálás: a csoporton belül „parkoló” pénzek fedezik a hiányokat, azaz kevesebb a hitel-igénybevétel, kisebb a csoportszintű eladósodottság,
• Kamatmegtakarítás: a bekapcsolt számlák pozitív egyenlegei csökkentik a negatív egyenlegekhez kapcsolódó kamatköltségeket,
• Kockázatcsökkentés: deviza- és kamatkitettségek részbeni „házon belüli” kiegyenlítése,
• Központosított treasury: jobb átláthatóság, egységes kontroll és szabályok biztosítása,
• Operatív hatékonyság: az automatizált napvégi zárások miatt nincs manuális átvezetés, ami gyorsít és csökkenti a hibakockázatot.

A különböző cash-pooling struktúrák változatos kockázatokkal járnak, amelyek közül klasszikusan a fizetésképtelenséghez és a hitelnyújtáshoz kapcsolódó kockázatokat szokás kiemelni:

• Fizetésképtelenség esetén a kölcsönös beszámítások már nem működnek, illetve a kapott és nyújtott likviditás jogi megítélése megváltozik. A kapott „tagi” hitelek „visszafizetése” visszamenőlegesen megtámadható, az egyenleg leadása a jegyzett tőke tilos visszafizetésének minősülhet, az ügyvezető felelős lehet, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben „kölcsönadta” a társaság egyenlegét stb.
• A másik klasszikus jogi kockázat, hogy az adott rendszer működtetése és az abban való részvétel nem minősül-e csak engedéllyel végezhető hitelnyújtásnak és/vagy betétgyűjtésnek.

A spanyol Legfelsőbb Bíróság egy júniusi döntése a cash-pooling adójogi kihatásaival foglalkozott. A döntésből a következő lényegi következtetések adódnak:

• A felvevő pozícióban és a leadó pozícióban azonos mértékű kamatot kell elszámolni, mert gyakorlatilag mindegyik rövid lejáratú hitelezés csoporton belül.
• A kamatmérték meghatározásánál nem az egyes résztvevők, hanem a csoport rating besorolását kell figyelembe venni.
• A központi likviditásmanagementet ellátó csoporttag díjazásának a feladataival kell arányban állni. A banki díjak itt nem alkalmazhatóak viszonyítási alapként, mert nem kerül sor saját kockázat vállalására.

Mivel az adóhivatalok figyelgetik egymást és próbálnak biztosra menni, nem kizárt, hogy más országok adóhatóságai is elkezdik a Spanyolországban a legmagasabb bírói szinten kidolgozott elvek szerint felülvizsgálni a cash-pooling struktúrák árazását, főleg, ha a költségvetésnek égetően szüksége van a bevételekre.

Ezért nagyon javasolt mostanában elvégezni:

• a likviditásmanagementet végző csoporttag díjazásának felülvizsgálatát,
• az alkalmazott kamatszint egységesítését és a szokásos piaci árnak való megfelelősége alapos dokumentálását.