Orvos, papír, szabadnap – hol a határ?

A munkavállalók betegség miatti keresőképtelensége duplán sújtja a munkáltatókat: A munkaerő kiesése mellet a betegség első tizenöt napjára nekik kell fizetniük, a társadalombiztosítás csak ezen időtartam után térít táppénzt. Ezért különösen fájdalmas, ha felmerül a gyanú, hogy a munkavállaló a valóságban nem is keresőképtelen beteg.

I. A képzelt beteg - keresőképtelenséggel kapcsolatos visszaélések

A magyar szabályozás anyagilag nem teszi különösebben vonzóvá a keresőképtelenség eljátszását. A betegszabadság és a táppénz idejére a munkavállaló jóval kevesebb juttatásban részesül annál, mintha dolgozna.

A keresőképtelenséggel kapcsolatban mégis számos esetben gyanítanak visszaélést a munkáltatók: Vannak munkavállalók, akik szabadságkiegészítésként „íratják ki magukat”, mások munkaügyi következmények, konfliktusok elkerülésére használják – például egy felmondás munkáltatói átadásának megnehezítésére. Továbbá a felmondási idő alatti, annak tartamához gyanúsan igazodó keresőképtelenség is egy azon számos módszer közül, amellyel a munkavállalók adott esetben visszaélhetnek.

Ebben a cikkben röviden összefoglaljuk, hogy mit tehet a munkáltató, milyen, a gyakorlatban előforduló kockázatokra kell figyelemmel lennie.

II. A kiskapu mögötti aknamező - kötelezettségek, következmények

Sok munkavállaló nincs azzal tisztában, hogy milyen következményei lehetnek, ha tényleges keresőképtelenség nélkül „íratja ki magát”.

A beteg munkavállalónak több kötelezettsége is van a keresőképtelensége megállapításakor, illetve annak tartama alatt. Így köteles az orvost tájékoztatni munkavégzésének az egészségi állapotával összefüggő körülményeiről; köteles betartani az orvos utasításait, elrendelt vizsgálatokon megjelenni; nem késleltetheti tudatosan a gyógyulását. Tájékoztatnia kell a keresőképtelen állományban tartó orvost arról, ha javul az állapota, vagy ha más orvos is kezeli. Köteles bejelenteni, ha keresőképtelensége alatt a tartózkodási helye (lakcíme) megváltozik. Keresőképesség felülvizsgálata esetén köteles az elrendelt vizsgálathoz hozzájárulni. Ezek elmaradása esetén egy felülvizsgálati eljárás során megállapításra kerülhet, hogy a munkavállaló valójában keresőképes, illetve megszüntetésre kerülhet a táppénz folyósítása. Ilyen esetben a munkáltató mérlegelheti, kíván-e szankciót alkalmazni, ha indokolt, akár a munkaviszonyt is megszüntetheti.

Fontos kiemelni, hogy a visszaéléseknek adott esetben büntetőjogi következményei is lehetnek. A törvény bünteti a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélést; továbbá – mivel a vonatkozó orvosi igazolások közokiratok – a közokirathamisítás, okirattal visszaélés bűncselekmények is megvalósulhatnak.

III. Nyomás, utána? - Mit tehet a munkáltató?

1. Sokszor a legjobb megoldás a nyílt párbeszéd: legyen proaktív a munkáltató, érdeklődjön a munkavállaló hogyléte felől. „Mi történt, hogy lettél munkaképtelen? Miben tudok segíteni, hogy mielőbb meggyógyulj?” A párbeszéddel könnyen elkerülhetőek a félreértések, és a valóban keresőképtelen munkavállalók tisztázhatják a munkáltatói gyanút, a „sumákolók” pedig érzik, hogy szem előtt vannak. Ha a munkavállaló keresőképtelenségével kapcsolatban kételyek merülnek fel, érdemes további lépéseket eszközölni. Amennyiben nehézkes a kommunikáció a munkavállalóval, figyeljünk arra, hogy a munkáltatói proaktivitás ne menjen át zaklatásba; járjunk el észszerűen.
2. Legyünk tisztában az alapokkal! Fő szabály szerint csak a keresőképtelenség és keresőképesség orvosi elbírálásáról és annak ellenőrzéséről szóló 102/1995. (VIII. 25.) Kormányrendelet melléklete szerinti formanyomtatványon fogadható el az orvosi igazolás (jelen cikk írásakor elektronikusan, e-mailben továbbítva is), amelyet alapvetően a háziorvos, házi gyermekorvos, kezelőorvos állapíthat meg.
   Amennyiben az Európai Unió, illetve az Európai Gazdasági Térség más államában lesz beteg a munkavállaló, például olaszországi nyaralása alatt, akkor a keresőképtelenségéről külföldi orvostól kell kérnie egy helyi orvosi igazolást és ez alapján történik meg a keresőképtelenség elismerése Magyarországon.
   Amennyiben harmadik országban, például egy Vörös tengeri búvártúrán lesz keresőképtelen a munkavállaló, akkor a külföldi országban kapott egészségügyi dokumentációt felhasználva (egyszerű fordítással) kérni kell a keresőképtelenség visszamenőleges igazolását; amelyet öt napon túl a kormányhivatal szakértő főorvosa bírál el (harminc napra, kivételes esetben hat hónapra visszamenőleg).
   Látható tehát, hogy a munkavállalónak mindenképpen igazolnia kell a munkáltató felé, hogy keresőképtelen lett.
   Kétség esetén javasolt megkérni, hogy a munkavállaló mutassa meg a hivatalos dokumentációt (pl. eredeti külföldi orvosi igazolás, az EU által rendszeresített nyomtatvány), és vessük össze ezeket a hivatalos elvárásokkal: jogosult állította-e ki őket, tartalmazzák-e a kötelező tartalmi elemeiket.

3. A keresőképtelenség tartama alatt csekély összegért kezdeményezhető a keresőképtelenség felülvizsgálata a kormányhivatalnál. A felülvizsgáló orvos érdemben vizsgálhatja a munkavállalót, és a tapasztalatok szerint nem késlekedik az eljárás lefolytatásával.
4. Utólag, egy esetleges munkaügyi perben a munkáltató az orvosi igazolás szabályszerűségét már nem vitathatja, akkor már nem indítható keresőképtelenség felülvizsgálata iránti eljárás, a munkaügyi bíróság pedig nem jogosult a háziorvos diagnózisának felülvizsgálatára. A tényleges egészségi állapot azonban – az adott eset körülményeihez igazodó módon – bizonyítás tárgyát képezheti. Ebben a körben a szabad bizonyítás elvére figyelemmel bármilyen jogszerű bizonyítási eszköz felhasználható.
   Itt kérdéses, hogy jogszerűen használhatja-e fel a munkáltató például a munkavállaló által a betegszabadsága idején posztolt bulizós fényképeket. A hatályos Pp. alapján ez nem teljesen kizárt, és szűk körben az adatvédelmi szabályok is lehetővé teszik ezt.

IV. A jog nem alszik, és a munkáltató sem – változó gyakorlat

Felmerülhet a munkáltatókban, hogy adott esetben alkalmazhatnak-e beteglátogatókat, magánnyomozót, vagy bármilyen hasonló módszert annak érdekében, hogy bizonyítsák a munkavállaló visszaélését. Nemrég például Németországban a Tesla két vezetője látogatott meg személyesen harminc gyanús munkavállalót otthonában, egy másik munkáltató pedig magándetektívet alkalmazott a keresőképtelenségét állító munkavállaló megfigyelésére, majd gyanúja igazolásakor ennek költségét rá is terhelhette a kirúgott munkavállalójára.

A hagyományosan munkavállaló barát német Szövetségi Munkaügyi Bíróság (BAG) előtt korábban szinte lehetetlen volt eredményesen megtámadni az orvosi igazolásokat, azonban egyre több ügyben kerül sor az adott eset körülményei alapján a visszaélések kiszűrésére. Olyan esetek, mint amikor egy Tunéziában nyaraló munkavállaló, aki rendes szabadságát betegszabadsággal szerette volna – már nem először – „meghosszabbítani”; vagy amikor egy másik munkavállaló napra pontosan a felmondási idejére került keresőképtelen állományba, ma már megakadnak a BAG szűrőrendszerén.

A hazai joggyakorlat is alakulóban van: egy tüdőgyulladással keresőképtelen munkavállaló esküvői zenekarban történő fellépésére alapozott felmondást – az eset összes körülményére tekintettel - jogszerűnek ítélt meg a Debreceni Ítélőtábla, annak ellenére, hogy a munkáltató nem kezdeményezte korábban a keresőképtelenség felülvizsgálatát.

A munkáltatóknak tehát jó hír, hogy valós esélyük van a visszaélésszerű orvosi igazolások felülvizsgálatára, illetve annak bizonyítására, hogy az igazolás ellenére a munkavállaló nem volt keresőképtelen. Azonban a folyamat minden szakaszában érdemes a témában jártas jogi képviselő segítségét kérni. Különösen igaz ez az esetlegesen gyanús orvosi igazolások jogi értékelése, a bizonyítékok összegyűjtése során, valamint egy esetleges visszaélésre alapozott felmondással kapcsolatban.